Vicces szituációk

Vicces szituációk

 Ebben a bejegyzésben kicsit promózni szeretném a cserkészetet és elmondanám, hogy mennyi vicces dolog történik velünk a mindennapokban. Szó lesz a táborról, egy portyáról, és egy pontos programról is.

 Első történetem egy kicsit szomorú, de így utólag nagyon vicces emléket idéz fel. 2015-ben Fonyon táboroztunk. Az utolsó pillanatban találtuk a táborhelyet, így ahelyett, hogy szokásosan a puszta közepén tanyáztunk volna, a falu utolsó háza utáni területen telepedtünk le. Ez viszonylag egy nagyobb terület volt és a mi őrsünknek egy fokkal távolabb találtak helyet, mint a többi őrsnek és a vezetőségnek. Viszont a latrina (nomád wc) még a mi körletünk után volt, úgyhogy mindenki rajtunk keresztül ment intézni, azt, amit el kell intézni. Ezzel még nem is lett volna probléma, ha a HMCs-k (helyi menő csávók) ki nem szúrják, hogy mi tényleg távol vagyunk a többiektől és nap közben elhagyjuk a sátrainkat. Így hát egyik délután, mikor kirándulni mentünk egy közeli várba, aminek a tetején egy jégkrémezést terveztünk, a fél őrsnek nem volt pénz a pénztárcájában, mire pedig hazamentünk a latrinánk ülőkéjét is letörték. Másik este pedig egyik lányra rátörtek az illemhelyiségen, majd elfutottak. Ezentúl minden este más fiú aludt a körletünkben, várva, mikor jönnek újra a HMCs-k. Egyik este meg is jelentek, de mikor meglátták a (hajával együtt) 170 cm magas vezetőnket megfutamodtak. Ő utánuk futott és azóta is csak legendák keringenek arról, hogy ez után mi történt. Ezt a tábort azóta is úgy emlegetjük, hogy a tábor, amikor jöttek a HMCs-k és kiraboltak minket. A képeken betekintést nyerhettek a latrinák világába.

 A következő történet az egyik portyánkról szól. Vonattal mentünk a szlovák határ közelébe. Tudtuk, hogy hamarosan le kell szállni. Meg is állt a szerelvény. Az őrsvezetőnk azt hitte, hogy az ajtók maguktól ki fognak nyílni, de nem nyíltak, így mi tovább zakatoltunk, egyenesen Szlovákiába. Ott 10 fáradt kisgyerekkel a nyakunkon nekiálltunk játszani, míg vártunk a visszafele menő vonatra, eközben pedig úgy tettünk mintha teljesen szándékos lenne az egész. Végül olyan este 11 óra tájt meg is érkeztünk a szállásra.

 Határozottan állíthatom, hogy a kedvenc csapat szokásom, a memeverseny. Ez egy viszonylag új szokás, még csak most fog második alkalommal megrendezésre kerülni. A szabályok szerint a nyári tábor után kijelölnek nagyjából 10 képet, amikre aki szeretne csinálhat egy meme-et, akár a táborral kapcsolatban, akár nem. A beküldők képeit az egyik csapatprogramon kivetítik és ott helyben lehet szavazni rájuk (a szokásos dobozba bedobálós módszerrel). A szavazatok összesítése után egy másik programon ki is hirdetjük az eredményt, a győztes pedig jutalomban részesül. Lent a tavalyi verseny néhány képét láthatjátok.

 Remélem élveztétek a cikket és sikerült legalább egy helyen nevetni egy picit. Számomra ez egy kis visszaemlékezés volt és meg kell mondjam, nagyon jól éreztem magam közben. Legközelebb is igyekszem majd egy érdekes/vicces témával előrukkolni, addig sziasztok:)