Az őrsvezetés - folytatás

Az őrsvezetés - folytatás

 Íme az előző cikkem folytatása, remélem tetszeni fog:)

Volt már, hogy megbántad, hogy vezető lettél?

Ha globálisan nézem, úgy az egész életemre levetítve, akkor azt mondom, hogy nem. Az ember annyit fejlődik, akár a nehézségekből is, hogy nyilván bármit csinálsz vezetőként, az mindig egy fejlődési lehetőség. Én már azonosítottam magamban olyan képességeket, amikről tudom, hogy annak köszönhetem, hogy cserkész vezető vagyok. Szóval ilyen szempontból szerintem szinte teljesen lehetetlen, hogy valaki megbánja.

Lokálisan viszont nyilván sokszor mondtam, hogy minek kezdtem én el egyáltalán az egészet. És érdekes módon nem emlékszem olyan pillanatra, mikor az őrsöm miatt bántam volna meg. Akik erre rá tudnak venni, azok gyakran a szülők. Régebben, mikor elkezdtem én írni az email-eket, nekem még teljesen újdonság volt, hogy a szülők nem szoktak visszajelezni. És egy év után kezdtem kiakadni, hogy akkor én miért is csinálom ezt, ha ők annyit nem tudnak megtenni, hogy visszajeleznek, hogy ott leszek. De túl kellett rajta lendülnöm, mert a szülők nem változnak.

A másik ilyen, mikor azt érzem, hogy én hibáztam valamit. Akkor mindig elgondolkodom nem azon, hogy bánom vagy nem bánom, hanem, hogy alkalmas vagyok-e erre egyáltalán. De ahogy haladsz a munkádban előre, ezek a kérdések egyre kevesebbszer vetődnek fel, mert látod, hogy igenis tudsz valamit jól csinálni.

Mindig lesz olyan, hogy legszívesebben otthagynád az egészet, akár már a képzés alatt is, viszont hosszútávon ha belegondolsz, hogy mit értél el eddig és honnan jutottál el idáig, az nagyon sokat segít és sokat lendíthet az egészen.

Mennyire nehéz példaként állni a gyerekek előtt?

Ez nekem alapvetően sok nehézséget sose jelentett. Amikor hibáztam, akkor sokszor elgondolkodtam, hogy tudok-e példaértékű lenni úgy, hogy ilyen hibáim vannak. Mikor észrevettem egy gyengeségem, cserkészeten belül is, akkor is mindig elgondolkodtam ezen. Alapvetően cserkészként folyamatosan példa vagy az egész világ számára. Az, hogy példa vagy valaki előtt az egy folytonos tudatosságot jelent. És nem azt jelenti, hogy mindig mindent tökéletesen kell csinálnod. Adott esetben kell látniuk, hogy hibázol. Mármint ez tesz emberivé a szemükben. Ezt is szokták mondani, hogy nem kell tökéletesnek lenned, elég, jónak. Ez nekem azért tetszik, mert ebben pont benne van az, hogy hibázhatsz és fogsz is.A lényeg az, hogy törekedj arra, hogy elég jó legyél. Dolgozz magadon, fejleszd magad, igyekezz arra, hogy minél jobb legyél nyilván, de fogadd el azt, hogyha hibázol és lásd be. Az mindig egy nehéz feladat, nekem legalábbis, ha be kell valaki előtt beismernem, hogy most én rontottam el. És ezzel, hogy beismered, ahelyett, hogy csökkenne a tekintélyed, még nőhet is.

Még ezután az interjú keretein kívül is hosszan beszélgettünk ezekről és más témákról is. Nagyon örültem, hogy ilyen sokat tudtunk beszélni és nekem is sokat segített. Még szerintem órákat tudtunk volna ott ülni, csak sajnos este találkoztunk, így már nagyon késő volt, amúgy is mire végeztünk, így mennünk kellett hazafelé.

Remélem személyesebbé tudtam tenni ezt a témát és hasznos volt számotokra, mert számomra biztosan az volt. Következő cikkemben pedig igyekszem valami hasonlóan izgalmas témáról írni nektek.